ROCK AND ROLL.
Gát Anna
Ha figyelsz, hallod, ahogy azt mondják,
egyetlen művészetnek sincs már
létjogosultsága,
- csak a zenének.
Elmennek visszhangos termekbe,
végighúzzák ujjukat az egymásra rakott
festékrétegeken,
közel hajolnak, és beszívják a száradás szagát.
Olykor bakugrásban, lüktetve áthaladnak rajtuk
bőrtangás performerek.
Nyomott kis pincehelységekben
a tüdeik újra dolgoznak:
gyűjtenék a levegőt.
Előttük, a sütkérező deszkaládán,
olvadt alapozóját széthúzva
Caligula ásít,
majd nyög egyet szőlőfürtösen,
s elájul az ijedtségtől egy rabszolgalány.
Ha jól megnézed, láthatod őket
magukba, külön sarkokba húzódva,
remegő kézben tartva nehéz gerinceket,
és egyenesen, amennyire lehet, a sajátjukat.
Két tenyerük mérleg: az egyik serpenyőből
lassan gyűlik a másikba a lap
- olvasólámpáknál vakuló Justitiák?-,
s közben mind kevésbé érdekli őket,
vajon meghal-e a végén a Hans,
vagy visszahúz tán a hajógyártó vállalathoz.
Van, hogy virtuális morzsánként leszedett,
nagyfelbontású délibábok köré gyűlnek,
lábasban pattogott kukoricával:
a kertész az úrkisasszonyt megkörnyékezte-e,
avagy csak a húga hitte azt,
s amint az elhajtó rendőrvagon után néz zöld selyemben,
pirosítós szép arcán megjelenik az egér,
és hogy nem sikerült kapcsolatot létesíteni a szerverrel.
És voltak olyan éjszakák,
hogy egymás kezét szorongatva nézték,
hogy gabalyodnak gyöngyöző emberi testek:
egyes darabjaik lendülnek
spontán, közben meg pontosan,
s e józan transztól megfájdult a fejük.
Mert ez már majdnem az, amit keresnek,
innen már csak egy sasszé az őrület,
mert megkapják ugyan, amit akarnak, de itt
nem adhatnak semmit cserébe.
Csak ülnek, és Faludyt idéznek;
- rángatózó lábak, dobogó cipőtalpak:
a zsöllyén másképp, mint a színpadon.
Lehet, hogy a hangzavarban nem hallod,
de azt mondják, a többi művészet
csak kérdőjel maradt,
így, ha meg akarsz bizonyosodni valamiről,
bármiről, taa-a-ossz!
Tessék?! Csatlakozz!
Ők elúsznak az ember-árral,
egy ritmus veri a dobhártyájukat,
a már-már kiállhatatlan ítélet:
inkább rombolj a celládban, mint hogy kidekoráld.
(Vodafone-molinók előtt a tömeg futóhomok.)
Ők, egyre közelebb szorulva egymáshoz,
üregszagú, nyirkos testükkel
egy új organizmust alkotnak.
- És tudják, hogy ők alkotnak.
(Mozgó Világ, 2009)
